A "KLEMblad" a holland Stichting KLEM kiadványa, mely nem csak a holland, hanem a német és a nemzetközi elektronikus-zene rajongókat is egyesíti. 2001-ben, röviddel azután, hogy a Mythodea koncert lezajlott, a magazin három részes folytatásban közölt beszámolókat és egyéb információkat a koncertről és az új albumról. E sorozat utolsó részében a nevezetes Frit's Couwemberg (szerkesztő) készített egy hosszú, de érdekes interjút Vangelissel.

A KLEMblad magazin 105. és 106. számában már írtunk arról a koncertről, melyet Vangelis adott 2001. június 28-án Athénban. Két nappal később a Sony Classical lehetővé tette nekem, hogy egy "közvetlen" interjút készíthessek vele. Ez persze rendkívül egyedülálló esemény, hiszen Vangelis csak nagyon ritkán ad interjút. Tudjuk ezt, és ezért is rendkívüli megtiszteltetés számunkra e beszélgetés. Megpróbáltam tehát jó kérdéseket feltenni, melyben segítettek nekem a hotelben tartózkodó rajongók is.

Egészen izgatott voltam, miközben a Sony busszal az Astir Palace Hotel felé tartottam, mely Athén külvárosában helyezkedik el, egy gyönyörű tengeröbölnél. A hotelben két helyiséget is fenntartottak már az interjúk számára. Az egyikben az újságírók vártak, a másik pedig az interjú helye volt. A holland KLEMblad a Spanyol Újságíróügynökség és az amerikai "Billboard Magazin" közé volt beütemezve.

Az időbeosztás nem egészen úgy zajlott le, ahogyan azt előre eltervezték. Először is, mivel Vangelis későn érkezett (a forgalom miatt), másrészt pedig a Mester igazán nem sajnálta az időt az interjúkra. Így hát minden beszélgetés kb. 15-20 perccel tovább tartott, mint gondolták.

Egy hölgy a spanyol sajtóügynökségtől, aki előttem készített vele interjút, szintén nagyon izgatott volt, de amikor befejezte és visszatért, elmondta, hogy Vangelis rögtön megnyugtatta és nagyon kellemes, ellazult beszélgetést folytattak egymással. Remek, pont ezaz, amit én is várok a beszélgetésünktől...

Vangelissel a helyiség ajtajánál találkoztunk, majd a bemutatkozás után kezet fogtam vele és az asszisztensével is, végül helyetfoglalt egy kényelmes széken. Valóban nagyon nyugodt benyomást keltett és minden kérdésemre kimerítően válaszolt. Én mellette ültem egy heverőn, de közel sem olyan nyugodtan, mint ő.

Először beállítottam a dat-recordert, majd Vangelis javaslatot tett, hogy hová tegyem a mikrofont. Közben megszólalt az asszisztens is, hogy elfogyott a cigaretta; Vangelis erre az iránt érdeklődött, hogy kér-e akkor esetleg szivart. Miután megkérdezett az asszisztens, hogy zavar-e engem a dohányzás (természetesen nem...), egy nagy Havanával a kezében leült a terem sarkában. Kis idő múlva egy másik hölgy érkezett a hotelből, kérdezni akart valamit Vangelistől. Egy csomó ideig társalogtak görögül. Sajnos én egy szót sem értettem abból, amit mondott és amin nevetett, de az világossá vált számomra, hogy Vangelis valóban roppant elragadó személyiség. Az asszisztens ezután elmagyarázta nekem, hogy mi lesz az eljárásmód a beszélgetés során. 20 percem van az interjúra, és ha ez az idő letelik, ő át fog jönni hozzám a szoba másik feléből. Ez lesz a jel, hogy be kell fejeznem a beszélgetést.

Magánélet

Frit's: Mi egy elektronikus-zenei magazin vagyunk Hollandiában, amely ír az előadókról (művészekről) is; nagyon megtisztelve érzem magam, hogy pont én beszélgethetek most Önnel. Már sok-sok év óta rajongója vagyok zenéjének, de Ön mindig olyan távolinak tűnt, annyira zárkózott.

Vangelis: (nevet) Az vagyok!

Frit's: Hát igen, de nem csak azért, mert Görögországban él, hanem egyébként is...

Vangelis: Nos, én nem akarok állandóan interjúkat adni és magamról beszélni. Próbálok annyira tartózkodó maradni, amennyire csak lehet.

Frit's: Magánélete védelmében tesz így, vagy attól fél, hogy a nyilvánosság elvonná Önt az alkotástól?

Vangelis: Nem-nem, nem von el a zenétől, csak... azt gondolom, felesleges annyit magamról beszélni. Úgy vélem, jobb dolgozni, végezni a munkámat és próbálni felajánlani dolgokat, segíteni amennyire csak lehetséges (ha lehetséges persze), ahelyett, hogy körbejárnék, szerepelnék, állandóan nyilatkoznék, tudja hogy van ez...
(Az asszisztenshez): Úgy nézel ki ott mint Winston Churchill, azzal a szivarral...

Asszisztens: Én is úgy érzem. Azaz, ahogyan ő.

Miért Mythodea?

Frit's: 1983-ban játszotta először a Mythodea-t, amely azonban akkor még szerényebb kivitelű volt, mint a mai előadás. Az eltelt évek alatt megfelelő alkalomra várt, hogy íly módon is bemutathassa művét?

Vangelis: Nem, én soha nem gondoltam, hogy így lesz. Nem szoktam a dolgokat előre eltervezni,... csak úgy megtörténnek. Ezért érdekes igazán, amikor az ember nem tervez el valamit, ami már nyolc évvel ezelőtt megszületett - hasonlóan a sok egyéb műhöz, amit korábban komponáltam, de sohasem jelent meg.
Végülis ez egy meglepetés; tudja, ahogyan a dolgok is fejlődnek az életben, úgy ez is...Egy napon előjött, felbukkant - kapcsolódva az Űr Odüsszeia-hoz, gazdagodva a szimfónikus zenekarral, a két gyönyörű énekhanggal, és...

Frit's: Lényegében tehát a Sony kérte Önt, hogy így tegyen?

Vangelis: Igen, a Sony akarta kiadni ezt a művet. Amire én valójában persze azt mondtam: "Miért is ne?"

Frit's: Természetesen. Gondolt más (kiadatlan vagy kiadott) darabjaira ill. kompozícióira is előtte?

Vangelis: Sokat. Számos, ehhez hasonló szimfónikus művem van. Ezeket még mind 20 ével ezelőtt készítettem. Nézze, ebben a világban ill.ezzel a felfogással - ha akarja, egyáltalán nem számít, hogy 20, 50 vagy 100 évvel ezelőtt komponált valamit az ember.

Frit's: Valóban, Bach, Beethoven műveit is hallgatjuk, pedig azok sokkal régebbiek.

Vangelis: És ez nem az a kategória, amit ma divatosan "single"(kislemez)-nek vagy "hit"(sláger)-nek hívnak, vagy amellyel a divatot követik az emberek, amit én sohasem kívántam tenni. Keresztülmentem ezen..., akarom mondani csináltam, úgyhogy ismerem a módját egy sláger, ill. sikerszám elkészítésének. De nem ez az, ami érdekel engem a munkám során; persze a lemezkiadók is nagyon érdeklődőek, ha slágereket nyújtasz át nekik, nemde? (Teszel egy "pénz-gesztust".) Engem ez nem érdekel, én csak a spontán zeneszerzést szeretem..., erről csak ennyit. Aztán lehet, hogy a következő darabom egy rögtönzés lesz, vagy ugyanabból az időszakból, esetleg előveszek valami régebbit, vagy...

Előkészületek

Frit's: Változtatott valamit az 1993-as verzión?

Vangelis: Nem, csak a szimfónikus zenekart adtam hozzá, és ezen kívül még egy extra számot, ennyi az egész. Minden más pontosan ugyanaz maradt.

Frit's: Hogyan képzeli el amit meg akar valósítani, mert amit mi láttunk, az olyan hatalmas, olyan ellenállhatatlan és lenyűgöző volt. Előre látja már az egészet vagy ez is csak menet közben alakul ki, meglepetésszerűen?

Vangelis: Nem, ez nem volt meglepetés, mert jóllehet úgy javasolták ezt nekem - itt a kiadó cégre gondolok, aki bemutatni kívánta e művet -, ugyanakkor azt is megkérdezték tőlem, hogy milyen helyszínt tartok alkalmasnak a koncert lebonyolításához? Ekkor arra gondoltam, a zene tartalma és stílusa miatt is Görögország valóban megfelelő hely lenne. Persze éppúgy megrendezésre kerülhetett volna Amerikában vagy Londonban, Olaszországban, esetleg Egyiptomban is, vagy talán valahol másutt. Ezekután - úgyvélem - meggyőztem őket arról, hogy a legmegfelelőbb hely e különleges darabhoz éppen Görögország, és azt gondolták: "Miért is ne?" Ugyanakkor egy javaslatot is kaptam már időközben a Kultúrális Minisztertől, mivel a Kultúrális Olimpia is Görögországban kerül megrendezésre, úgyhogy azt mondtam: "talán az időpont is éppen megfelelő lenne", erre a miniszter:: "Miért is ne?" hát így történt. Ekkorra már pontosan tudtam, hogyan is fogom megvalósítani az előadást.

Frit's: A két énekest: Jessye Norman-t és Kathleen Battle-t is Ön választotta ki?

Vangelis: Közös döntés volt a lemezkiadó céggel.

Frit's: Ez a hangzás valóban fennséges...

Vangelis: Örülök, hogy tetszik, mert én is beleborzongok néha, amikor...

Frit's: Hogyan látja most a dolgokat a koncert után? Elégedett a végeredménnyel?

Vangelis: Igen, úgyérzem az vagyok, de nagyon korai még erről beszélni, túlságosan is a hatása alatt állok még az eseményeknek. Szükségem van egy kis időre ahhoz, hogy lássam, igazam volt vagy sem. Úgy gondolom jól sikerült,... nem tudom. De végül is nem az én feladatom ennek eldöntése.

Frit's: Nem, de Ön mondta: "Tudtam, hogy mit akartam, és hogyan akartam megvalósítani a helyszínen.", tehát...

Vangelis: Igen, arról van szó, hogy abban a pillanatban, amint a dolgok kezdenek összeállni, akkor kezdek el én is gondokodni. Ez a módszerem jelenleg. Dehát az imént mondta nekem, hogy tetszett az előadás,... akkor tehát igazam van.

Frits: Tehát készülődött a csütörtöki előadásra és persze az ismétlésre is, de a szervezésen kívül mással nem is foglalkozott a héten?

Vangelis: Nem, csak azzal, semmi mással. Rendkívül fárasztó volt és egy csomó időt el is töltöttem vele.

Frits: Észrevettem néhány dolgot a koncerten, ezért nagyon érdekelne, mennyire volt átfogó a szervezés, mi mindenre gondolt előre. Láttam a hölgyeket fejdísszel a fejükön, amikor pedig a reflektorfény hátulról megvilágította őket, át lehetett látni e kendőkön; feltűnt egy sötétbarna arc majd vörös és narancs színű mintázatok jelentek meg körülötte. Rendkívül impozáns látványt nyújtott. Látcsővel is megszemléltem... vajon ez szándékos volt, nem pedig szerencsés véletlen?

Vangelis: Nem, minden előre megtervezett volt. Semmit sem bíztunk a véletlenre. Persze egy csomó nehézséggel is meg kellett küzdenünk a történelmi helyszín miatt, ami elég sokáig tartott, és ezzel valóban rengeteg időt vesztegettünk el. Úgy gondolom tehát, még jobb is lehetett volna. Ez az igazság, tudom! (nevet)

Frits: Nos, ez már így is tökéletes volt. Egy másik észrevételem pedig, amikor a Mars képe megjelent, először csak egy vörös korong tünt fel, (...)

Vangelis: Az a Mars! Ismét csak a Mars volt. Egy másik kép a Marsról.

Frits: Igen, ilyesmi szerepel az album borítóján is, ezekkkel a vonalakkal és... Elcsodálkoztam azon, ahogyan kinézett.

Vangelis: Igen, hasonló egy térképhez. Ilyen a Mars! (nevet)

Frits: Amit a CD hátsó borítóján láttam, úgyhittem, biztosan jelentős dolog lehet, az előadáson viszont nem találkoztam vele. A kivetítések ugyanakkor rendkívül nagyszerűen mutattak, szinte lejöttek a képernyőről, ezek nem is sík ábrázolások voltak.

Vangelis: Örülök, hogy tetszett, bár a képernyőt én mégnagyobbra terveztem eredetileg, csak hát mivel néhány "archeológiai" problémánk adódott, kisebbre kellett cserélnünk. Ez a képernyő 180 m hosszú és 24 m magas volt, és bizony elég sokat dolgoztam a kivetítések megvalósításáért.
Ezt például nagyobbrészt komputer nélkül végeztem, dehát nem tehettem másképpen, mivel időközben világossá váltak a számítógép alkalmazásának előnyei, de ugyanakkor hátrányai is. Mindenben nem tudott tehát a segítségemre lenni a komputer, de a tervezésnél, a dolgok együttes elrendezésénél, az adatok tárolásában, a programozásban viszont kiválóan alkalmazható. Egyszóval keményen megdolgoztam e képösszeállítás megalkotásával.

Frits: Ez a csapat végezte Jean-Michel Jarre koncertjén is a projekciós munkát? Ő is alkalmazott ugyanis ilyen óriási kivetítéseket, bár azért némileg gyengébb minőségben. Amit én láttam, az mindenesetre tényleg tökéletes ...

Vangelis: Nem, ez egy másik team volt.

A szerző

Frits: Amikor a koncert során a billentyűzet mögött ült, a saját művét élvező szerzőnek, avagy az események rendezőjének érezte magát?

Vangelis: Nem, a szerzőnek..., a szerzőnek, aki a zenekar egyik tagja. De ha nem billentyűs lettem volna, boldogan játszottam volna talán egy triangulumon is, esetleg cintányérral, nagydobbal vagy "snare"-dobbal egyaránt. Én csupán része voltam a zenekarnak, semmi más.

Frits: Nem nehéz dolog ez...? Úgyértem, hogy amikor a stúdióban dolgozik: mindent úgy és oly módon tehet, ahogyan önmaga akarja, most pedig egy szimfónikus zenekarral kellett együtt játszani. Nem jelentett ez problémát önnek?

Vangelis: Nem, nézze, ha egy darabot komponálok... Ön egy technikai magazin, tehát technikáról beszél, jóllehet én nem szívesen nyilatkozom ezekről a dolgokról; biztosan nem hangzik túl szerényen, de én ezt a darabot egy óra alatt szereztem. Igen, csak egy óráig tartott, és (noha az emberek egy része biztosan helyteleníti) ezt a technika miatt mondom. Az oka e rövid időtartamnak, hogy nem hagyományos módon használom a technológiát.(Nyomatékos hang): Nem használok számítógépeket!

Frits: Még mindig papíron dolgozik?

Vangelis: Nem papíron. A zenét nem olvasom és nem is írom. Csak játszom!

Frits: Nos tényleg, ez valós-idő, hiszen a mű kb. 1 óra hosszú...

Vangelis: Igen, egy óra és már kész is a darab, ennyi az egész! Azért mondom ezt el, mert ha technikai szempontból alkalmazza a komputert, akkor persze elképzeli, hogy mennyi ideig tart az írás, a hangszerelés, a mű felvétele. Valójában az én esetemben az írás, a hangszerelés, a felvétel együtt, egyidőben történik. Az eredmény pedig egy szimfónikus hang - 1 órában. Furcsának és talán hihetetlennek is tűnhet amit mondok, de ez az igazság és csak azért beszéltem róla, mert az Ön magazinja technikai jellegű.

Frits: És azután? Mert a zenészek is kapnak valamit...

Vangelis: Igen, azután azt tesszük, hogy sorban feljegyezzük, leírjuk amit játszok, és...
A hengszerelés már rendelkezésre áll: az összes hangszín, az összes hangszer, (és mivel én így dolgozom) minden elképzelhető. Ha meghallgatja a Mythodea előzetes verzióját (amit én játszok), pontosan ugyanazokat a hangokat hallja. Hogy miért használok szimfónikus zenekart? Két oka van: egyrészt a mű kombinálása a szimfónikus zenekarral jobb és sokkal gazdagabb hangzást eredményez, amit szeretek - ha nem is mindig, de ebben az esetben igen. Másrészt az előadás önállóan is működhet, hiszen nem játszhatok minden hangszeren saját magam, tehát a darab nélkülem is előadható.

Frits: Akkor valaki más is játszik a billentyűkön?

Vangelis: Nos, igen, egy keveset. Néhány effektet... tudja. ... manapság sokan úgy gondolkodnak, hogy saját zenét csak saját kezűleg lehet előadni. Ezzel én nem értek egyet.