A zene egy hatalmas tárlat, nagyon gazdag és igényes.

 

A görög zeneszerző Vangelis Papathanassiou (az egész világon egyszerűen csak Vangelis-ként ismert) úttörő munkássága a szintetizátorral kétségtelenül iránymutató.

Számtalan műfajban alkotott és alkot ma is, filmzene, balett, studió lemezek, különböző énekesekkel való együttműködései mind, önmagukban is egyedülállóak.

Talán a legismertebb az Oscar díjjal jutalmazott Tűzszekerek (Chariots Of Fire).

Annak ellenére, hogy bevalottan törekszik arra, hogy egyszere csak egy projectben vegyen részt, 1992-ben mégis abban a helyzetben találta magát,

hogy két filmzene létrehozásán kell dolgoznia.

Az egyik az epikus 1492, ami Kolombusz Kristóf életén alapul, a másik Roman Polanski sokat vitatott sexthrillere, a Keserű Méz.

-Persze nem így terveztem, csak megtörtént. Régóta barátok vagyunk Roman Polanski-val és amikor szólt, hogy szerezhetnék  zenét ehhez a filmhez...

Már régóta akartunk valamit közösen csinálni egyszer és amikor felkért a Keserű Mézre, azonnal igent mondtam. Mindig is csodálója voltam Polanski munkáinak.

Aztán megérkezett a „rendelés” az 1492-re, ami természetesen csak fokozta a nyomást ami alatt akkor voltam.

 

-Nem szeretek feszültségben  dolgozni, de ez elkerülhetetlen, minden filmnél ez történik...

A filmzene mindig a produkció legvégére van hagyva, amikor nagy nyomás nehezedik mindenkire, hogy a  filmet befejezzék.

Ebből következik, hogy mindig a komponistának és vele együtt a vágónak kell belőle oroszlánrészt vállalniuk.

 

Amikor elvállal egy filmzenét, Vangelis megpróbál minél több információt összegyűjteni a rendezőtől (és nem a producertől) Nevet!

-Pontosan akarom tudni, mit érez a rendező a filmmel kapcsolatban. és vajon kompatibilisek vagyunk-e, mert ennek hiánya sok problémát okozhat később.

Ridley Scott és én történetesen azok vagyunk, ő nem egy konvencionális filmrendező és én sem vagyok konvencionális zeneszerző!

 

Valóban, Vangelis stílusa egyedülálló. Leül a képernyő elé, körbevéve a szintetizátorokkal és akkor, azonnal játsza a zenét.

-Soha nem kisérletezem és általában mindent elsőre alkotok. Amikor komponálok elő is adom a zenét egyidőben, minden élő, semmi sincs előre programozva.

 Nem csinálok semmilyen demót. Az improvizáció nem fejezi ki ezt megfelelően, de mindig az első ötlettet, kifejezést használom fel, ami jön a fejemből.

 

-Az összes filmzene így született és így dolgozom a studióalbumokon is. Sokkal gyorsabb, nincs agonizáció és ha elkövetek egy hibát csak magamat okolhatom.

A legfontosabb dolog az, hogy elkapjuk a pillanat varázsát, a film hangulatát.

 

De hogy képes felhalmozni ennyi magabiztosságot, hogy ilyen szokatlan módon komponáljon?

-Hát igen, talán mert a kezdetektől fogva nem félek ezektől a francos masináktól...

Soha nem éreztem intimitást semmilyen elektronikai cucc iránt, mert hiszek abban, hogy az ember a legjobb alkatrésze az elektronikai berendezéseknek.

A szintetizátor említése riadalmat kelt néhány emberben. Nagyon sok dolgot lehet megalkotni a szintetizátorral, amit egy hagyományos hangszerrel nem lehetne.

 

Kellemes emlékei vannak a közös munkákról Ridley Scottal a Szárnyas Fejvadász és az 1492 forgatása kapcsán.

-Akár Roman Polanskinak, nagyszerű ésszel  és képességgel rendelkezik elmesélni a történetet és a filmjei örök darabok.

A Szárnyas Fejvadász történetesen újra és újra feltűnik. Ez nem egy egyszerű sci-fi, ez valami egészen speciális. Már a létrejötte is az volt! J

 

A Szárnyas Fejvadász azonban annak idején nem volt olyan sikeres, mint napjainkban, csak a sci-fi rajongók körében. Ennek ellenére igazi kultuszfilm lett.

(Nem véletlen, hogy 1995-ben újra feltűnt a mozikban és ekkor lehetett látni először az eredeti, rendezői változatot. Csaknem 15 év kellett, hogy beérjen a film,

minden várakozást felülmúló siker lett, igazolva a forgatás vége felé leváltott Ridley Scott elképzelését. - a ford.)

Az eredeti filmzenét annak idején nem is adták ki.

-Valóban nem tudom miért, de kétségtelenül volt  valami szerződésbeli probléma, ami megakadályozta a kiadást. Nem tehettem semmit,

 de reméltem, hogy adódik majd rá lehetőség.

A WEA kiadó megjelentetett egy albumo a filmzene szimfónikus változatával, amin Jack Elliottvezényli a New American Orchestra-t, de ez nem az eredeti. 

 

A Tűzszekerek hozta meg a nagy áttörést, mint filmzeneszerző. A fő tétel nemzetközi siker lett és megváltoztatta az egész karrierjét.

Tömegével özönlöttek a felkérések hasonló jellegű filmzenékre.

 (Halkan jegyzem meg, a filmre talán manapság csak a zene miatt emlékszünk.)

-De én nem akartam évi 12 filmhez zenét szerezni unalmas rutinmunkában. Rengeteg felkérésem van évekre előre, de én mindig megpróbálok szelektálni.

 

Mik a tervei a jövőre nézve?

-Igyekszem semmit nem tervezni előre. De nem egyszer előfordult már, hogy borzasztóan igyekeztem nem tervezni semmit és végül mégis sok mindent vittem véghez.

Remélem jövőre sikerül kitartani azon tervem mellett, hogy semmit ne tervezek!

 

 

--Replay Magazine, 1993 augusztus--

interjú: Howard Maxford