VANGELIS, A NEMZETKÖZI GÖRÖG
----------------------------

Status (görög életmód magazin), 2002. júniusi szám

Interjú: Nikosz Muratidisz                                                                                                                                            
Képek: Sztatisz Zalidisz
Görögről angolra fordította: Stratos Spyrou
Angolról magyarra fordította: LaLa

A fordítók megjegyzése:

Majdnem egy évvel a Mythodea megjelenése során sorozatban adott interjúk után
mint derült égből a villámcsapás Vangelis a "Status" c. görög életmód
magazinnak is interjút adott. Az interjú a magazin 2002. júniusi számában
jelent meg, tele többek között azelőtt soha nem látott képekkel is. Vangelis
még a címlapra is felkerült.

Vólosz, Athén, Párizs, London, Oscar-díj, "Mythodea", világűr. Vangelis
Papathanassiou útja hosszú, nehéz, elkápráztató és álomszerű volt. Nikosz
Muratidisz többször is találkozott vele és Vangelis – aki ritkán ad interjúkat
- mindent, vagyis majdnem mindent elmondott neki, amelyekről most kizárólag a
STATUS lapjain olvashatnak.

A boldogság egyik formája egy álom megléte és annak beteljesítése. A
boldogtalanság egyik jellemzője az álmok hiánya és a napi rutin állóvizében
való pocsolás.

A Vóloszhoz közel fekvő Agriában élő gyermek Vangelisz Papathanassiou attól a pillanattól tudta,

hogy mit akar majd csinálni – zenét szerezni – amint kicsiny kezeit meglátta a zongora billentyűin.
 

A gyermek Vangelis Papathanassiou órák hosszat bámulta az eget az
iskolateremből, ahol a leckék untatták őt.

A gyermek Vangelis Papathanassiou imádta a nyár estéket, amikor az egész
Univerzum elfordult egyet kicsiny feje felett és nagy zöldeskék szemei
csodálkozva tekintettek a csillagokra. Ekkor érezte meg, hogy a zene az égből
jön.

Ezen gyermek útja Vóloszból az űrbe hosszú, nehéz és elkápráztató volt, tele
mély érzelmekkel és keserűséggel, szeretettel és inspirációval. Egy olyan út
volt ez, amelyet ezen világ minden utazója szeretett volna bejárni. Ugyan nem volt sem
repülőgép pilóta sem űrhajós, de Vangelis Papathanassiou eljutott a Mars
bolygóra és a 6354-es katalógusszámú aszteroidát róla nevezték el.

Vangelis Papathanassiouu meghatotta a világot és ez, valamint a világűrhöz való vonzódása arra

ösztönözte nemzetközi csillagászati szövetség Smithsonian
Asztrofizikai Obszervatóriumában található Kisbolygó Központját, hogy egy aszteroidát nevezzen el tiszteletére.

A 6354-es számú aszteroida azóta örökké
a Vangelis nevet fogja viselni. Csillagászati léptekkel hozza közel levő más
kisbolygók nevei: Beethoven, Mozart és Bach. Az univerzum, a zene világa és az
ókori görög mitológia világa Vangelis Papathanassiou világa. Isten hozta!

---

STATUS: Kérem, magyarázza el nekünk az ön különleges világát.

VANGELIS: [A ford. megjegyzése: ez a válasz majdnem ugyanaz, mint a Mythodea
CD borítóján olvasható szöveg.] A tudomány és mitológia témái gyermekkorom óta
elkápráztattak. Ilyen témájú történeteket hallottam családomtól és a
körülöttem lévő emberektől. S így kezdtem el emlékezni. Az idő elmúltával
rájöttem, mennyire fontos emlékezni – emlékezni olyan mélyen, ahogy csak
tudsz. Bizonyos, hogy a teljes emberi történelem, s ezzel egyidőben a teremtés
és az univerzum evolúciójának kódja is belénk van ivódva. Uránusz és Gaea, a Titánok harca és az Óriások csatái,

Európa elrablása, az Argonauták és az arany hajóhad, Thészeusz és Minotaurusz, Herkules, a Szirének és a Nimfák,

a Mars vörös bolygója két gyermekholdjával), Deimosszal és Phobosszal, Athena olajfája, a kilenc múzsa akik mindezt

és meg sok mást harmonizálnak –  mindezek példái azoknak a területeknek ahova én és a zeném elkalandozunk.

S minden alkalommal amikor emlékezem, felfedezek és feltárok valami mást.

 

S: És a Mythodea?

V: A Mythodea egy kis része ezeknek a területeknek: emlékezetemmel való kapcsolatom egy kis része,

azon emlékezésnek, ami hatalmasabb tud lenni, mint a tanulás, ha hagyjuk működni magunkban.

S: Múlt nyáron a Zeusz templomában megtartott Mythodea [koncert] nézése közben
úgy éreztük, mintha az ókori Görögországból az űrbe repültünk volna, majd
vissza a Földre. Egy utazás a világűrben!

V: A világűr bennünk van. Mi vagyunk az Univerzum!

---

Akik nem értették volna, a Mythodea kompozíciót a NASA a 2001-es Marsra vezető
Odyssey űrszondához választotta kísérőzenének. Peter Gelb, a Sony Classical
igazgatója a következőket nyilatkozta nekünk New Yorkból: "Amikor először
hallottam a Mythodeát, elragadott, kitöltött ritmusa és erőteljes témája.
Habozás nélkül azt ajánlottam, hogy azonnal felvételre kerüljön. A nagy
zenekarral és kórussal a végső felvétel eredménye Mahler kórusszimfóniáihoz
hasonlítható a zene hatalmas magnitúdóját tekintve. A Zeusz templomából
közvetített tévéképek világszerte varázslatot sugároztak. Óriási hozzájárulás
ez a klasszikus zene világához (történelmileg bizonyosan)." A mű, amelyet múlt
év június 28-án a Görög Kulturális Örökség Társasága mutatott be a
Kultuszminisztérium szponzorálásával, számos reagálást provokált ki kulturális
életünk szokásos alakjaitól. A koncert mégis megtörtént. 1600 év után ez volt
ez első nagy koncert amelyet a Zeusz templom szent helyen tartottak. S mi,
akik Athénban élünk oly sok év óta, beléptünk az emlékműbe, körbesétáltuk és élveztük.

A koncertet az egész világon közvetítették, DVD-n és CD-n is
megjelent, a borítókon a templom romjaival. Ami mély benyomást keltett bennem,
hogy amióta csak megjelent, ez az album rajta van a görög Top 10 listáján,
első helyen is volt, és platinalemezzé kezd válni.

---

S: Papathanassiou úr, hogyan hangzik az ön számára, hogy kórus-szimfóniája a
pop, a rock és a tánczene nagy neveivel verseng?

V: Habár a lemezgyártó cégek hajlamosak kis skatulyákba tenni mindent, ezzel
egy előre meghatározott piacra terelve a közönséget, úgy tűnik, hogy a
rendszer nem mindig működik így. Az, hogy a Mythodea, egy kórus-szimfonikus mű
„verseng”, ahogy ön mondta, másféle típusú zenekkel, bátorító, és bizonyítja,
hogy a közönség a választás nyomása ellenére reagál így.

---

Olyan időkben, amikor a mindenfele címkékkel ellátott albumok a megszokottak,
Vangelis egy tudós aki eszközként használja a zenét és mindig a zenei alkotás
és kinyilatkoztatás határán mozog. Mert végülis világszerte sok kórházban
használják zenéjét gyógyító hatással. Vangelis karrierjének kezdete óta
mindenkinek fejtörést okozott zenéje. Nem lehet felcímkézni. Milyen zenét
szerzett? Elektronikusat, persze. De milyen zene ez? Technó, néprajzi, New
Age, klasszikus, minimalista?

---

V: Amikor az arcnélküli gigantikus nemzetközi vállalatok a reklámozás minden
eszközével próbálják megtanítani a közönséggel, hogy mit, hogyan és hol
csináljanak, mit csináljanak vele, mit egyenek, mit igyanak, hogyan
öltözködjenek, mit és hogyan döntsenek, mikor döntsenek, stb., beláthatja, ez
nem olyan egyszerű eset. A rendszer egy hatalmas száj ami mindent elnyel és
pénzzé változtat. „Tehát a pénz a cél.” Hogy mindezt könnyebbé tegyek
számunkra, kedves Muratidisz úr, saját maguk által kitalált és kiválasztott
címkéket készítenek. Így amikor belépünk egy boltba, akár egy élelmiszer-,
akár egy zeneboltba, könnyebb vásárolni, vásárolni és vásárolni (legtöbbször
haszontalan dolgokat) és teljesen elégedettnek érezni magunkat. Érthető, hogy
a zene, az isteni ajándék sem kerülhette el a Szörnyeteg állkapcsait:
fogyasztható termekké vált, mint minden más. S mi történik a művészekkel,
kérdezheti? Sajnos a legtöbbször ők is követik ezt a vezérelvet és gyakran
mohóbbá válnak, mint a multinacionális vállalatok. Sajnos ez a valóság.
Szerencsére vannak kivételek és ellenállók.

---

Egy gyönyörű tavaszi napon, amikor a levegőt a citromfák savanykás szaga
töltötte be, úton Vangelisszel való találkozásom felé, azon gondolkodtam, hogy
mekkora energiára van szüksége valakinek arra, hogy beéepjen és 'küzdjön’ a
globális arénában és még saját világnézetét is kinyilatkoztassa. Vangelis
ezt tette és Görögország volt a kiindulópontja. Olvastam néhány cikket róla angol publikációkban

és hamar szembeötlöttem a következő kifejezésekkel: „a mi
országunkban….", "a görög filozófusok….", "Göröország fontos tanításokat és
örökkévaló értékeket adott..." Ezek szerint Görögország a motiváló erő
inspirációjához és alkotásához?

 ---

V: Senki ezen a földön nincs nem megérintve országa által. Én sem, különösen
egy olyan földön születve, amely egyedülálló földrajzi helyzetétől és
klímájától eltekintve is oly nagymérvű történelmi, filozófiai, tudományos,
kulturális és eposzi eredményekkel gazdagított minket, amelyeket senki a
világon nem fog és nem tud figyelmen kívül hagyni. Az efféle örökség a jövőnk
hajtóereje. Sajnos néhány ember számára ez teherré vált. Ezek az értékek –
melyek mostanában meg időszerűbbek – örökké létezni és inspirálni fognak. És
ez sokakat zavar.

---

1982-ben amikor Oscar-dijat nyert a „Tűzszekerek” c. film zenéjéért,
Görögországnak dedikálta azt. Amikor Melina Mercouri [a kultuszminiszter]
felkérte, hogy rendezzen két koncertet az Akropolisz Múzeum megsegítésére,
ingyen megtette azt. Amikor az ERT felkérte a híradó főcímzenéjének
megkomponálásara, ismét nem kért ezért pénzt [megj.: csupán egy kancsónyi
olívaolajat fogadott el érte]. Amikor a Görög Nemzeti Galéria segítséget kért
tőle, hogy El Greco „Szent Péter” festményét visszavásárolhassák, egy CD-t
készített „Megemlékezés El Grecoról” címmel, vezető szerepet vállalva ezzel a
festmény visszavásárlásáért folytatott kampányban. 1997 nyarán Athénban ő
tervezte, rendezte és szervezte a Nemzetközi Atlétikai Szövetség
Panathinaikosz stadionjában megrendezett világbajnokságának megnyitó
ünnepségét, ismét fizetség nélkül. 1999-ben új zenét komponált a 2004-es
olimpiai játékok emblémájának bemutatására, egyben az olimpiai emblémával
együtt felhangzó zenét is ő szerezte, fizetség nélkül. 2000 májusában ő
szerezte a zenéjét, valamint tervezte meg és rendezte az olimpiai zászló
átadásának ceremóniáját a Sydneyi Olimpiai Játékok záróünnepségén.
Természetesen ismét nem kért ezért fizetséget. Valaminek kell emögött lennie,
amikor nem kér fizetséget valahányszor Görögországnak szolgálatot tesz. Ha erről
kérdezi az ember produkcióinak felelősét, Fouli Manolopoulou asszonyt, csak
titokzatos mosolyt kap.

"Nem csak hogy személyes fizetést nem kap ezekből, de sokszor meg ő fizet a
saját zsebéből. S bizonyítékaim is vannak arra, amit mondok. Megvádolták, hogy
1 milliárd drachmát kapott a Mythodeára. Egy centet sem kapott érte. Az 1
milliárd drachma az előkészületek, a produkció, a szimfonikus zenekar, a kórus,
a technikusok, a színpad konstrukciójára, stb. stb. lett elköltve. Vangelis
egy centet sem kapott. Saját zsebéből fizetett a költségvetésén kívül eső
dolgokra. S meg ne mondja neki, hogy ezt önnek elmondtam, mert megöl érte. S
mindaz amit az Olimpiáért csinált – inkább ne is beszéljünk erről."

Mindaz, amit az Olimpiáért tett, hozzájárult ahhoz, hogy azt hihettük, az
Olimpia megnyitó ünnepsége Vangelis munkája lesz. De a 2004-es
szervezőbizottság más véleményen volt.

---

S: Bizony, mindannyiunk számára nagy meglepetés volt, Papathanassiou úr, hogy
nem önt jelölték az olimpiai játékok megnyitó ünnepségének rendezésére. Önt
meglepte ez?

V: (Csak mosolyog. Mosolyog, de tekintetéből megértem, hogy inkább ne kérdezzem
meg tőle mindazt, amit a 2004-es olimpiával kapcsolatban meg akartam tőle
kérdezni, valamint ne kérdezzem azokról az emberekről, akik úgy kezelik ezt a
nagy nemzeti ügyet, mintha csak az ő ügyük lenne.)

S: Akkor legalább erre a kérdésemre válaszoljon: tudomására hozta-e önnek a
2004-es szervezőbizottság, hogy nem ön fogja rendezni a nyitóünnepséget, vagy
ön is csak az újságokból olvasta?

V: Hozzám közel álló emberektől hallottam, akik az újságban olvastak róla.

---

Mivel Vangelis jól ismeri a görög mitológiát, tudhatja, hogy Görögország épp
olyan, mint Szaturnusz, aki megette saját gyermekeit. S Görögország inkább
Vangelist eszi meg, saját gyermekét, semmint azokat, akiknek vajmi kevés köze
van Görögországhoz, a hagyományokhoz, a kultúrához és álmainkhoz. Megkérdeztük
a kinevezésről a Kultuszminisztériumból Evangelos Venizelos urat, de tíz
nappal később még mindig nem válaszolt kérdésünkre.

---

S: Mindezektől függetlenül van-e tudomása arról, hogy mi történt eddig az
Olimpia érdekében? Gondolja, hogy minden jó kerékvágásban halad?

V: Mivel lényegében semmi hozzáférésem nincs a 2004-es szervezőbizottság belső
ügyeihez, nem tudok válaszolni kérdésére, de hiszek abban, mint ahogy minden
görög hisz abban, amit mondanak nekünk, vagyis hogy „minden jól halad”.

S: Mindenki úgy hivatkozik 2004-re, mint egy lutrira. Ön szerint pontosan mi a
kockázat? A szervezet, az esztétika, hogy mi marad Athén városa számára, hogy
Görögországot hogyan fogjak külföldön megítélni…. micsoda?

V: Nem helyes az olimpiai játékokat a lutrihoz hasonlítani, mert egy efféle
hazárdjáték sok lehetőséget ad a bukásra a kijelölt felelősség szempontjából,
vagy ami még fontosabb, azt jelentené, hogy távol vagyunk azon értékektől
amelyeknek szülőhelye vagyunk. A játék és a törekvés, a hazárdjáték és az
idealizmus különböző dolgok.

---

Vangelis kényelembe helyezkedik a díványon, én rágyújtok egy cigarettára.
Nyugodtak vagyunk és a beszélgetés kellemesen folyik. Vizet iszunk sok jéggel
és új zeneket hallgatunk: a foci VB-re irt zenéjét, a Japán és Korea által
közösen rendezett 2002-es világbajnokság hivatalos himnuszát. Két ország
ugyanazon a földrajzi területen, de nagy történelmi, politikai és kulturális
különbségekkel. Mégis, kompozíciója mesterien együvé olvasztotta ezen két
ország kulturális részeit, mert Vangelis mindkét ország hagyományos hangszereit
használta benne.

Patrick K. Magyar úr, a FIFA Marketing Ltd. igazgatója ezt nyilatkozta
Vangelisről: "Szeretném kifejezni őszinte gratulációmat és csodálatomat azért a
kitűnő zenei darabért amit Vangelis Papathanassiou a FIFA Világkupára szerzett.
Őszintén szólva zenéjét hallgatva izgatottan megborzongtam. Kétségkívül ez a
legjobb klasszikus zenei kompozíció amit valaha is szereztek sportrendezvényhez."

De ami leginkább ámulatba ejt, az a zene, amit William Shakespeare „A vihar” c.
darabjához szerzett a Magyar Nemzeti Színház részére. A zene teljesen más,
mint amit eleddig alkotott. Ez olyan zene, ami visszavisz abba az időbe és
atmoszférába amelyben a darab játszódik. „A vihar” lett kiválasztva a Magyar
Nemzeti Színház új, modern, Budapesten lévő és 18 hónap alatt felépült
színházépületének megnyitójára.

Ezen időszak alatt sikerült felépíteniük a világ egyik legmodernebb és
technikailag legtökéletesebb színházát. Vangelis a darabhoz irt zenéje legendás
hatással volt a magyar kulturális társadalomra. Megkérdeztük erről Schwajda
Györgyöt, a Magyar Nemzeti Szinhez igazgatóját, aki ezt mondta nekünk: "Mi
magyarok egyszer részesültünk abban a szerencsében, hogy Beethoven egy magyar
előadáshoz szerzett zenét. Most a történelem megismétli magát. Hálás vagyok,
hogy Vangelis Papathanassiou elfogadta félkérésünket hogy zenét komponáljon 'A
vihar’ előadására, mert úgy hiszem, ő a 21. század legnagyobb zeneszerzője."

---

S: Az utóbbi időben ön nem szerzett filmzenét. Vannak ez irányú tervei a jövőben?

V: Az állandó felkeresek ellenére még nem találtam elég vonzó ajánlatot. Majd
meglátjuk…. (mosolyog)

S: Mi történt azzal az ötlettel, amely Szókratész életet filmesítette volna meg
Sean Conneryvel a főszerepben és az ön zenéjével?

V: Úgy gondolom, hogy Szókratész életéről filmet készíteni pozitív, alapvető
és időszerű lenne mai időnkben. Ismerve és mélyen tisztelve Sean Conneryt úgy
gondoltam, hogy tehetségénél és kivételes személyiségénél fogva el tudná
játszani Szókratészt a filmvásznon. Amikor felajánlottam ezt neki, válasza
igenlő volt. Szókratészt annyira ismerte [csak], mint sok millióan mások a
világon és többet is meg akart róla tudni. Ugyanebben az időben a francia „Le Monde” újság

híresztelése nyomán országunkban nyilvánosságra került hogy Sean Connery hajlandó lenne

Szókratész szerepét eljátszani. Később Athénban
találkoztunk és folytattuk beszélgetésünket, immár részletesebben, és
lehetőségem nyílt megmutatni neki azon helyeket, ahol a nagy filozófus élt. A
film nem görög produkció, de jó és pozitív lenne, ha országunk valahogy részt
venne benne. Aztán úgy gondoltam, jó lenne felvenni a kapcsolatot pár
emberrel. Beszélgettem a felelős emberekkel, és – mint talán tudja – a
„Szókratész” terve bizonytalanná vált, mint oly sok más, országunk számára
fontos dolog.

S: Nemrég olvashattunk egy Hans Zimmerrel készült interjút melyben hízelgően
említette meg az ön nevét. Habár Hollywoodban önök versenytársak, azt
állította, hogy csodálja önt. Volt-e valaha is arra példa, hogy egy görög
kollégája jót mondott önről, vagy kedvezőtlenül tekintenek önre?

V: (mosolyog)

S: Ön nem látható a TV-n, sem a társasági hírek között, meg általában ahova
fontos személyek járni szoktak. Meg a Megaronon sem volt ott. Úgy tekintenek
önre, mint sznobra? Talán nem forog eleget köreikben.

V: Soha nem volt és nincs is szándékomban sznobnak tűnni bárki számára.
Egyszerűen mindegyikünk maga választja ki a módját és a helyét életútjának
egyengetésére.

---

Többször is találkoztam Vangelisszel az elmúlt időkben, de most ezen cikk
érdekében gyakrabban is kellett találkoznunk. Élveztem, mert lehetőségem nyílt
jobban megfigyelnem, jobban megismernem őt és megpróbáltam kitalálni, hogy egy
hozzá hasonló nagyságú művész hogyan lehet ilyen szerény. Az egyik nap
Mikrolimanoba mentünk ebédelni és két fiatal pár egy üveg bort ajánlott fel
neki gratulációjukkal egyetemben. Vangelis elpirult. Úgy viselkedett, mint egy
félénk kisfiú. Ilyenre nem könnyen találni példát a hírességek között, akik
általában túláradnak a hiúságtól és önimádattól. Vangelis valóban szerény. Nem
könnyen beszél, nem ad interjúkat, nincs PR-ja, nem hivalkodik…. Szeret
otthon maradni, barátokkal lenni, zenélni nekik (miközben beszélgetsz vele,
feláll és elkezd egy-két darabot játszani, s ekkor azt gondolod magadban:
„Istenem, Vangelis nekem játszik!”). Szeret festeni és klasszikus görög
filmeket nézni.

---

S: Mi a szerepe a festésnek? Ez egyfajta menekülés lenne, egy bizonyos
szellemi szükséglet a pihenéshez? Gyakran fest?

V: Gyerekkoromban kezdtem el festeni. Számomra a festészet és a zene két olyan                                     
dolog, amivel törődök, ami megindít, ami gondot okoz, ami elbűvöl…. Más
szavakkal, napról-napra ezek alakítják életemet. Nem tudom nélkülük elképzelni
magamat. Természetesen van különbség a festészet és a zene között.

S: Mi a különbség?

V: A zene áthalad rajtam, míg a festés belőlem folyik. Más szavakkal, a hang
mar eleve létezik, míg a festésnek szüksége van az ember létezésére. (Ekkor új
témába kezd „az alkotáshoz való objektív és szubjektív megközelítésről”, és
talán később majd részletesen is elmagyarázza.)

S: Közismert, hogy ön bele van őrülve a klasszikus görög filmekbe és kedveli
Costas Hatzichristost [megj.: régi görög színész]. Miért? Mit talál ezekben a
filmekben?

V: A régi görög filmek – azoktól eltekintve amelyek társaim voltak az elmúlt
évek során és meg mindig azok, különösen külföldön – kincsek. A filmfelvételi
technikából fakadó hibák avagy a kispénzű produkciók ellenére kincsek, mert
van bennük valami hiteles. S természetesen ott vannak az egyedülállóan
tehetséges színészek, akik meg ma is megindítanak minket. Ők azok, akik a napi élet örömeiből,

szomorúságából vagy éppen nyomorúságából merítettek, de mindez „természetes eredetű”.

Mert a hazainak különleges ereje van, s amikor
ez nem idegen behatások utánzásából fakad, akkor kivirágzik és mindenki által
szerethető, túl azon, hogy divatos-e avagy sem.

S: És Hatzichristos?

V: Hatzichristos olyan, mint a népzene: örökkévaló! Ha minden ország saját
kulturális örökségéből merített volna és nem az angloszaxon irányvonalból,
mint ahogy szokás, akkor a világ sokkal kreatívabb lett volna. Mert a
természetben is heteromorfizmus van és nem homomorfizmus, amelyet egyre inkább
reklámoznak és ami mindent a földbe gyalul.

S: Zárkózott embernek tűnik. Mik a feltételei annak, hogy barátja legyen
valaki?

V: Önzetlenség és tisztelet. Nem gondolja, hogy ez hatékony módja egy barátság
megteremtésének?

---

Egy másik dolog, amit szeretek híres emberektől megkérdezni, az a jövő.
Szeretném megtudni, hogyan gondolkodik és hogyan tervezi meg lépéseit. Vangelis
úgy néz ki, mint akit érdekel egy még ragyogóbb karrier terve. Egyedül gondolja
ki, mit akar csinálni. Teljesen egyedül. Nem osztja meg senkivel. Úgy tűnik,
azt tesz, amit akar, a piac törvényeitől eltekintve.

---

S: Végülis, egy önhöz hasonló nagyságú zenész csak megbízásra komponál zenét,
vagy még mindig le kell ülnie a zongora mellé és komponálnia, mert enélkül
nem tudna élni?

V: Kora gyermekkoromtól kezdve szoros kapcsolatban álltam a zenével.
Megjelentek a lemezek, és ha meg is szűnnének, én akkor még inkább a zenének
szentelném az életemet. Úgy komponálok ahogy lélegzek. Ha megbízásra vártam
volna, hogy lélegezhessek, akkor már rég kihaltam volna.

---

Annyira higgadtan, nyugodtan és túláradóan beszél, mint egy ókori görög irodalmár.

Oly nyugodtság árad szemeiből és hangjának tónusából, hogy azt
hinnéd, soha semmi nem tudná megzavarni gondolatait és ötleteit.

---

S: Papathanassiou úr, vannak meg álmai és ambíciói, vagy úgy gondolja, hogy az
ön számára minden beteljesült?

V: Álmodni inkább este szoktam. Habár az ambíció egy nagyon veszélyes
tulajdonság, a rendszer megpróbál minket abba az irányba terelni. A tudományos
kutatás és az adni akarás a szikrám és a motiváló erőm mindenben, amit
csinálok, és sajnos sokszor megfizettem ezért. Mert ugye, fiatal voltam
amikor elkezdtem és nem arra gondoltam, hogy ismert legyek és hogy
lemezvállalatokkal dolgozzam együtt. Ezek később jöttek és bátran állíthatom,
hogy könnyen együtt tudok élni ezekkel. Talán furcsán hangzik, de így van.
Életem megadta nekem azt a lehetőséget, hogy befektessek kutatásaimba és hogy
gond nélkül felajánlhassam azt, amit csak módomban van – habár páran ezt nem
hiszik el. Semmi nem tölt el nagyobb elégedettséggel mint az, amit annak a
földnek ajánlasz fel, ahol születtél.

S: Ez így van, de nem gondolja, hogy a szülőföld is tartozik önnek valamivel?
Például 1992-ben a francia kultuszminiszter, Jack Lang úr a Művészetek és
Irodalom Lovagja címet adományozta önnek, s nemrég a francia elnök a
legnagyobb elismerést, a Becsületrendet adta át önnek, elismerve az ön görög
és európai kultúrához való hozzájárulását. Nem szeretné, ha valami hasonló
történne Görögországban is, abban az országban melyet ön annyira szeret és
világszerte támogat?

V: Habár úgy hiszem, Görögország nem tartozik nekem semmivel, nem titkolom,
hogy nincs nagyobb megbecsülés annál, mint amikor valakit a saját országában
ismernek el, de még nagyobb a megbecsülés amikor az ország hasznosnak tartja az
embert.

S: Igaz, hogy Görögország nincs hozzászokva ahhoz, hogy kitüntesse és
megbecsülje azokat az embereket akik szeretik és dolgoznak az országukért. A
kitüntetések tekinteteben kicsit hálátlanok vagyunk és komplexusunk van
ellenük. Még most is vannak páran, akik kétségbe vonjak Hatzidakis, Melina,
Charouhis, Irene Papas és mások eredményeit….

V: Ez mindenhol a világon így van. Van egy közmondás: senki sem lehet próféta
a saját hazájában. Görögországban mértéktelenek lettünk ezirányban.

---

Néhány hónappal ezelőtt egy kétórás rádióműsort csináltam Vangelis
Papathanassio munkásságából, amit a Mythodea megnézése óta akartam csinálni.
Szerettem volna nem szavakban feltárni álmait, mint ebben az interjúban, hanem
zenéjével. Így hát leültem és újra meghallgattam legtöbb albumát hogy
felfrissítsem emlékezetem. Ennyi elég is volt ahhoz, hogy szenvedélyes hódolója
legyek. Mert felfogtam, hogy mit is csinált ez az ember karrierjének
kezdetétől máig. Azóta felkutattam pár albumát amelyek nem voltak meg nekem,
és most már mindig az ő zenéjét hallgatom. Gondoltam arra, hogy interjút
készítek vele, de nem mertem belefogni, mert tudtam, hogy szinte soha nem
beszél. Előkerestem pár régi interjúját és találtam egyet, mely pontosan 10
évvel ezelőtt jelent meg a STATUS-ban, 1992 márciusában. Ezen a Földön semmi
nem történik véletlenül és sokszor tudtunk nélkül történnek a kapcsolatok –
megcsörrent a telefonom: a STATUS kérdezte, hogy szeretnék-e interjút
készíteni Vangelis Papathanasiouval. Szóhoz sem jutottam! Sorsát senki nem
kerülheti el. Még több róla szóló cikket kerestem mielőtt felkértem, hogy
találkozzunk, és ekkor megértettem, miért nem ad sok interjút. Ha összeszedi
az ember az összes cikket ami a Mythodeáról megjelent, bele lehet őrülni! A
koncert előtt csak a pontatlan hírek, a rágalmazások, a mérges, ironikus és
szarkasztikus megjegyzések, valamint a költségekről szóló alapos kutatások
láttak napvilágot. A koncert után ugyanezek az emberek írtak róla elismerő
cikkeket és a bátrabbika meg bocsánatot is kért. Amikor egy művészeti darabról
van szó, nem a pénz a végcél – az csak a gyakorlati problémákat oldja meg.

---

S: Csalódott volt, amikor Mikis Theodorakis azt mondta, hogy egy milliárd
drachmát adunk Vangelis Papathanassiounak, amikor ekkora összeget még
Beethovennek sem adna?

V: Mélyen elszomorít amikor ilyen aljas kijelentéseket hallok. De talán
emlékszik arra, hogy Theodoraikis úrnak adott válaszomban kifejtettem, hogy
először is nem ő, és nem is én döntök az állami pénzek elosztásáról, másodszor
pedig hogy ha én is lennék felelős ezekért a pénzekért, akkor még többet
ajánlottam volna fel neki. Sok mindent mondtak és írtak akkoriban. Némelyik
célirányzott volt, mások rosszindulatúak, és pár céltalan – csak azért, hogy
az ok nélküli visszaélés benyomása alakuljon ki rólam. Tudja, van egy mondás:
ha többször mondod, valami csak megragad belőle.

S: Természetesen néhány hónappal később maga Mikis Theodorakis kérte fel önt,
hogy dolgozza fel egyik művét melyet ő az olimpiai himnusznak szánt. Mit gondol
erről?

V: Szürrealista tett vagy a mérséklet hiánya.

S: Végül szeretném ha körvonalazná egy görög ember portréját. Hogyan hangzik
az ön számára ez a szó? Mit gondol, mik azok a gének amelyek göröggé tesznek
valakit?

V: A görögök az évszázadok során maguk körvonalazták portréjukat.

Ami számunkra maradt az nem más, mint az összehasonlítás és a felfedezés,

hogy annak megfelelően cselekszünk-e továbbra is,

hogy megtarthassuk a tudás és a becsület eme címét.

S: Papathanassiou úr, szeretnem megköszönni az önnel való találkozásainkat és
természetesen ezt az interjút.

V: Nagyon szívesen. Kellemes nyarat kívánok.